A szerbiai lítiumláz Boszniát is elérte – erről cikkeztek a helyi sajtóorgánumok a tavalyi év második felében. A Boszniai Szerb Köztársaság (BSZK) területén hatalmas lítiumlelőhelyet azonosítottak.
Jóllehet a próbafúrásokat és a kutatást végző Arcore AG vállalat a tanulmányban úgy prezentálja a Lopare-projektet, mint a sajátját, amelyet a Rock Tech Lithiummal partnerségben fog megvalósítani, némileg árnyalja a képet egy esetleges új szereplő felbukkanása.
A BSZK és Magyarország kormánya között egyre szorosabbá váló diplomáciai kapcsolat gazdasági vetülete az utóbbi időben egyre inkább körvonalazódni látszik. Ennek eredményeként a magyar beruházók több energetikai projektbe is bekapcsolódhatnak a BSZK területén, többek között a trebinjei naperőmű, a hrgudi szélerőmű és a gradiškai szennyvíztisztító projektjébe.
A fenti példákon kívül felmerült egy újabb beruházás lehetősége is, ami Magyarország meglévő, akkumulátorgyártásban kialakított pozíciójára építene, ugyanakkor teljesen átalakíthatja a térség jelenlegi gazdaságföldrajzi erőviszonyait.
Az elterelés
Május 23-án attól volt hangos a nemzetközi sajtó, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) közgyűlése aznap szavazta meg a boszniai szerbek által a helyi muzulmánok ellen elkövetett 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapját. A határozat értelmében a jövőben július 11-én lesz a Reflexió és emlékezés nemzetközi napja az 1995-ös srebrenicai népirtásról.
Magyarország – egyedüli EU- és NATO-tagként – nem szavazta meg a határozatot. Emiatt Magyarország nevét szégyenfára véseti a Srebrenicai Anyák Egyesülete. Az ENSZ közgyűlése azonban – Dr. Horváth Zsuzsanna magyar ENSZ-nagykövet érvelése és Aleksandar Vučić szerb elnök teátrális megnyilvánulása ellenére – szavazattöbbséggel elfogadta a dokumentumot.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter másnap újságírói kérdésre válaszolva megindokolta Magyarország álláspontját. Mint mondta, „azt senki nem vitatja, hogy ez egy szörnyű dolog volt, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy soha ilyen szörnyűség a jövőben a világ egyetlen pontján se fordulhasson elő. De a kérdés nem ez volt.
A kérdés az, hogy egy ilyen határozat harminc esztendő múltán, a jelen pillanatban hozzájárul-e a nyugat-balkáni térség nyugalmához és békéjéhez, vagy éppen ellenkezőleg, olyan ellentéteket szít és éleszt újra a Nyugat-Balkánon, amelyek adott esetben az egész térség számára, így Magyarország számára is veszélyesek lehetnek”.
Szijjártó szerint azért szavaztak nemmel, hogy az ENSZ ne tárgyalja most ezt a kérdést:
„Ne hozzuk ilyen helyzetbe a térséget”.
Magyarország tartózkodásának ugyanakkor lényegében semmilyen érdemi hatása nem volt a szavazásra. Hacsak az nem, hogy az EU és a NATO ügyeletes rebelliseként híranyagot szolgáltatott egy újabb botrányos szavazáshoz.
Radar alatt csúszott át a lítiumkitermelés jóváhagyása
Mialatt mindenki a – nagy érzelmi felindulást kiváltó – srebrenicai témára koncentrált, a Boszniai Szerb Köztársaságban történt egy nagyon fontos dolog. Banja Lukában a BSZK közgyűlése szép csendben elutasította azt a polgári kezdeményezést, amely megakadályozhatta volna a térségben a nyersanyag – mindenekelőtt a lítium – kitermelését.
Az ökológiai katasztrófától tartó Majevica-hegy lakosainak segélykiáltását tartalmazó indítványt Rado Savić, Lopare község polgármestere nyújtotta be a BSZK parlamentjének még februárban, a Loparéban megtartott, bányanyitás elleni tüntetés után. Az indítvány tartalmazta azt a petíciót is, amelyet 3711 helybéli polgár és többszáz értelmiségi írt alá.
A dokumentum elkészítését megelőzte, hogy Savić 2023 októberében, miután a lítiumbánya projektterve nyilvánosságra került, írásos kérelemmel fordult Radovan Viškovićhoz, a BSZK miniszterelnökéhez, valamint az Energetikai és Bányászati Minisztériumhoz, amelyben állásfoglalást kért a Lopare község ásványlelőhelyeivel kapcsolatos terveikről. Választ csak az utóbbi szervtől kapott, amely megerősítette a kutatás tényét és eredményeit, de a tervekről nem adott tájékoztatást.
A helyieket foglalkoztató kérdések tisztázására Lopare község önkormányzata 2023 decemberében nyilvános közvitát rendezett, melynek eredményeként elfogadtak egy Záradékot.
A Záradék tartalmazza, hogy Lopare község képviselőtestülete ellenzi a bányanyitást, illetve a lítiumkitermelést a község területén. Egyben arra kérik a BSZK kormányát, hogy függesszen fel minden további tevékenységet a Majevica-hegyen, és ne engedélyezze a lítiumkitermelési projekt megvalósítását.
Továbbá tekintettel arra, hogy a hatályos Földtani kutatásokról szóló törvény 33. cikk 8. bekezdése szerint a kutatási engedély kiadásának kérelméhez a kutatást végző vállalatnak mellékelnie kellett volna annak a helyi önkormányzati egységnek a hozzájárulását is, amelynek a területén a vizsgálati terület található – ez esetben Lopare község önkormányzatának jóváhagyását –, és ez nem történt meg, kifogásolják az említett törvény által előírt kötelező önkormányzati jóváhagyás eltörlését.
Az indítványt a BSZK Közgyűlésének Kilencedik rendes ülésszaka előkészítéseként május 21-én és 22-én a gazdasági testület, a helyi önkormányzati testület, valamint a környezetvédelmi testület is tárgyalta.
Az indítvány ezt követően a BSZK parlamentje elé került, ahol Rado Savić polgármester ismertette a Lítiumbányák megnyitásának tilalmáról szóló nyilatkozatot, melynek elfogadását kérte, valamint azt, hogy a BSZK kormánya ne adjon ki koncessziót a nyersanyagkitermelésre.
Az indítvány formai szempontból egy nyilatkozat, amely – amennyiben a BSZK közgyűlésének elnöke aláírja –
jogalapot szolgáltathatott volna a további nyersanyagkutatásoknak és a koncesszió kiosztásának az elutasításához.
A szavazásra a Kilencedik rendes ülésszak másnapján, május 23-án került sor. Csakhogy az indítványt egyedül az ellenzék támogatta. A kormánykoalíció tagjai – a megismételt szavazás dacára – sem az elutasítás, sem a tartózkodás gombját nem nyomták meg a szavazáson. A 64 jelenlévő képviselőtől így mindössze 21 szavazat érkezett be, emiatt nem lett határozatképes az ülés, és a nyilatkozatot nem fogadták el.
Ezzel a képviselőtestület gyakorlatilag zöld utat adott a lítiumkitermelésnek.
Savić szerint a vita ugyanakkor még nincs lezárva, és tovább harcolnak a lítiumbánya megnyitása ellen.
Európa fehér aranya a Dinári-hegységben
Lopare község Bosznia-Hercegovina észak-keleti részén, a BSZK területén található. A községhez tartozó Lopare selo (vagyis falu) a Majevica-hegy lankáin helyezkedik el. A Majevica a maga 50–60 kilométeres hosszával és 25 kilométeres szélességével a Dinári-hegység, pontosabban az ún. Peri-Dinári (más szóval Peri-Pannon vagy Szub-Dinári) hegyrendszer része. A Szávától délre eső, sík terület ugyanis fokozatosan előbb 200-tól 600 méteres tengerszint feletti magasságú dombsággá, majd hegyekké alakul át.
Ez a felszíni kiemelkedés korábban keletkezett, mint maga a Dinári-hegység.
Ugyanennek a Peri-Dinári szakasznak a Majevicától dél-keleti irányba, a határ szerbiai oldalára elhúzódó szakaszán található az Iverak-hegy, melynek dél-nyugati lankái alatt terül el a Jadar-völgy. Ez a terület szintén jelentős lítiumlelőhely, és azért csenghet ismerősen, mert a brit-ausztrál Rio Tinto vállalat lítiumkitermelési projektbe kezdett a völgyben található Gornje Nedeljice településen. A polgárok nagy felháborodása miatt egy ideig úgy tűnt, hogy sikerült megállítani a bánya megnyitását, ám most a júniusi szerbiai választások után ismét aktuálissá vált a téma.
Lopare környékén már a 2000-es évek elején elkezdődött a különböző nyersanyagok keresése. Az első két kutatás nem bizonyította a nyersanyagok jelenlétét. A harmadik azonban már az energetikai és bányászati minisztérium támogatásával, ám a helyi önkormányzat beleegyezése nélkül zajlott.
Az ásványkincsek geológiai kutatását ezúttal a svájci Arcore AG vállalat végezte a Horvátországban 2018 óta bejegyzett Arcore ulaganja d.o.o. nevű leányvállalatán keresztül. A kutatás eredményét 2023 novemberében publikálta a cég. A tanulmány megerősítette, hogy a Boszniai Szerb Köztársaságban található Lopare régió a kritikus fontosságú nyersanyagok lelőhelye. A kutatási területen
kiterjedt lítiumkarbonát-, magnézium-, kálium- és bórlelőhelyeket azonosítottak.
Kiemelték továbbá, hogy ez hatalmas lehetőség Európa lítiumellátás-biztonságának előmozdítására, illetve az importtól való függetlenedésre – több évtizedes távlatban. A tanulmány szerint a környezetileg és társadalmilag felelős bányászat 2026 végétől, a szükséges engedélyek beszerzésével kezdődhet meg.
A lítiumot elsősorban az akkumulátorok gyártásához használják fel. Ez az alapja a mobiltelefonok, a hordozható számítógépek, valamint az elektromos autók és energiatárolók gyártásának – a nyersanyagkészletek ez utóbbiak miatt értékelődtek fel.
Az Európai Unió 2025-re 80%-ban európai forrásokból kívánja fedezni a kontinens lítiumigényét. Ezért az EU az uniós nyersanyagpolitikát tárgyaló közleményében is foglalkozik a kérdéssel:
„Az elektromos járművek akkumulátorai és energiatárolása céljára az EU-nak 2030-ban akár 18-szor annyi lítiumra és 5-ször annyi kobaltra lehet szüksége, 2050-ben pedig csaknem 60-szor annyi lítiumra és 15-ször annyi kobaltra, mint amennyi jelenleg az egész uniós gazdaság számára rendelkezésre áll. A növekvő kereslet kérdésének figyelmen kívül hagyása ellátásbeli zavarokhoz vezethet” – fogalmaz a közlemény.
Ezért a lítium 2020-ban felkerült az EU kritikus fontosságú nyersanyagainak listájára.
Lopareban az Arcore AG kutatása szerint összesen több mint 1,286 milliárd tonna ércet találtak:
- 1,5 millió tonna lítiumkarbonátot (LCE);
- 14 millió tonna bórsavat (B2O3);
- 35 millió tonna káliumot (KCI);
- és 94 millió tonna magnézium-szulfátot (MgSO4);
- valamint további 2,2 milliárd tonna egyéb ércet, amely pontos összetételének ismeretéhez további fúrások elvégzése szükséges.
Milorad Dodik, a BSZK elnöke szerint ezek az ásványkincsek a jelenlegi ismeretek alapján végzett számítások szerint 15 milliárd euró értékűek.
A javasolt bányászati terület mérete 25 km2. Az ásványi lelőhelyek a felszínhez viszonylag közel, 100–200 méter vastagságú rétegekben találhatók, és kitermelésük a következő 50 év folyamán valósulhat meg.
Egyes beszámolók szerint további kutatásokat is terveznek – vagy már folyamatban is vannak – a BSZK területén: Srpca közelében Prosara és Motajica; Jezero község vonzáskörzetében Jajce és Mrkonjić Grad; továbbá Srebrenica; valamint Čajniče, Foča és Goražde környékét tartják számon potenciális lítiumlelőhelyként.
Miért kockázatos a lítiumkitermelés?
A magyar Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 szerint Európában a lítiumkitermelés – a mai ismeretek alapján – kétféle módon lehetséges:
- bányászható kőzetekből (az Ibériai-félszigeten, Észak-Európában, illetve Közép-Európában);
- valamint lítiumban gazdag geotermikus lelőhelyekből (Németországban a Rajna mentén és Magyarország területén).
Bányászat során 1 tonna kinyert lítium után 15 tonna üvegházhatású gáz keletkezik. Ugyanez a szám a geotermikus kinyerés esetében a nullához közelít. A bányászat vízigénye továbbá 50-szer több, mint a geotermikus módszeré.
Ahogyan azt Rado Savić, Lopare község polgármestere kiemelte a BSZK parlamentje elé terjesztett nyilatkozatban, a nyilvánosság előtt
egyetlen szakember sem jelentette még ki, hogy a lítiumkitermelés biztonságos lenne a természeti környezet és az ott élők egészsége szempontjából.
Savić a nyilatkozat indoklásaként – társadalmi szempontból – Lopare és a környékbeli települések lakossága többségének a kitermeléssel, illetve a bányanyitással szembeni ellenkezését hozta fel. Továbbá, hogy a bányanyitás közvetlenül befolyásolná az ott élők életkörülményeit, ami a lakosok kiköltözéséhez, a terület elnéptelenedéséhez vezethet.
Környezetvédelmi szempontból azzal érvel, hogy nem ismert még olyan, a bór, lítium, nátrium, stroncium és kálium kitermeléséhez szükséges technológia, ami a környezetre nézve ne gyakorolna tartósan negatív hatást, ne lenne káros az emberi egészségre, és ne semmisítené meg a megmunkált terület flóráját és faunáját.
A nyersanyaglelőhely a Gnjica folyó vízgyűjtő területének közvetlen közelében található, ami a folyó szennyezéséhez vezethet. Ez – tekintettel arra, hogy az említett folyó a Szávába torkollik – regionális vízszennyezéshez vezethet. A szóban forgó területen a felszín alatti és légköri vizek a – Drina folyóba torkolló – Janja folyó vizébe is beszivárognak.
Vagyis mind a Száva, mind a Drina vízgyűjtő területe veszélybe kerülhet.
Ezzel összefüggésben az ivóvízkészletek érintetlensége sem szavatolható.
Gazdasági szempontból a bányanyitás ellen szól, hogy veszélyeztetné a környező turisztikai, rekreációs és kiránduló lehetőségek zavartalan működését.
Ezen kívül a nyilatkozat szerzői potenciális veszélyforrást látnak abban is, hogy a Majevica-hegyre morfológiai felépítése miatt közismerten jellemzőek a földcsuszamlások. A bányászati tevékenység során alkalmazott technológia befolyásolhatja ezeknek a gyakoriságát és intenzitását, ami infrastrukturális és vagyoni károkat okozhat.
Magyarország mint potenciális partner a lítiumkitermelésben
Az Arcore szerint, a szükséges feltárási munkálatok befejezésével az európai ásványlelőhely-bányászati koncessziós kérelemnek minden feltétele teljesült. A cég arra számít, hogy megkapja a koncessziót, és 2026 végén megkezdheti a kitermelést. Mintegy félmilliárd eurót terveznek beruházni a projektbe, és már egy konkrét partnert – a Rock Tech Lithiumot – is bevontak a megvalósítás előkészítő szakaszába.
Csakhogy a közelmúltban elhangzott egy olyan információ, ami részben – vagy akár egészben is – átszabhatja ezeket a terveket.
Tavasszal ugyanis volt néhány rendkívül fontos találkozó a BSZK és Magyarország kormánya között. Orbán Viktor magyar miniszterelnök április 4-én előbb Szarajevóba, az államszövetség vezetőivel folytatott megbeszélésre, majd onnan Banja Lukába utazott.
Utóbbiban, a BSZK székvárosában április 5-én állami kitüntetést vehetett át, másnap pedig gazdasági fórumon vett részt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint 23 exportképes magyar vállalat képviselőinek a társaságában.
A találkozót a Televizija Republike Srpske (RTRS) úgy harangozta be, mint a BSZK számára – az európai nyomásgyakorlás ellenére – nyújtott politikai és gazdasági támogatás biztosítékát a magyar kormány részéről.
Kiemelték továbbá, hogy az áprilisi látogatás
kevesebb mint egy év leforgása alatt Orbán második vendégeskedése Banja Lukában,
ami – értelmezésük szerint – arról árulkodik, hogy a magyar kormány kiválóan érti a BSZK európai pozíciójának súlyát.
A BSZK csúcsvezetése rendkívül izgatott volt a látogatás miatt, készült is velük jó néhány interjú. Az egyikben hangzott el Radovan Viškovićtól, a BSZK miniszterelnökétől, hogy az energetika, mezőgazdaság, turizmus – azon belül gyógyturizmus – terén tudnak Magyarországnak befektetési lehetőségeket kínálni.
Továbbá még egy fontos területet emelt ki, mivel Magyarország erős kapcsolatot alakított ki Kínával az autógyártás, mindenekelőtt az elektromos autók elemeinek az előállítása terén.
„Ez azt jelenti, hogy mi az elkövetkező időszakban a magyar partnereinkkel valorizálhatjuk mindazt a természeti kincset, ami a BSZK területén megtalálható”
– mutatott rá a boszniai szerb miniszterelnök.
Szijjártó Péter aznap este félórás interjút adott az RTRS Pečat (Pecsét) című műsorában, de a Višković által említett lítiumkitermelésről egy szó sem esett a tv-interjúban. Csak azokról a beruházásokról beszéltek, amelyek már eddig is közismertek voltak.
Magyarország stratégiai szempontból tekint az akkumulátoriparra
A Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 című dokumentum szerint „a MOL által végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy Magyarország rendelkezhet lítiumban gazdag geotermikus lelőhelyekkel, így a jövőben képessé válhat legalább a belső kereslet kielégítésére, illetve szerepet vállalhat az akkumulátorgyártáshoz alkalmas minőségű alapanyagok előállítása során”.
A stratégia ezért azzal számol, hogy az országos belső kereslet kielégítéséhez szükséges lítiummennyiség egy részének fedezésére Magyarország geotermikus kutakból fog lítiumot kinyerni.
Ez a geotermikus úton végzett lítiumkitermelés – ahogy fentebb már írtuk – jóval biztonságosabb a bányászati módnál – bár ezzel az eljárással szemben is vannak fenntartások –, ugyanakkor hosszadalmas, és kevésbé hatékony módszer.
Az akkumulátoripar terén azonban nemcsak a nyersanyagkitermelés, hanem az akkuhulladék feldolgozása is számtalan potenciális veszélyt rejt. A magyarországi akkumulátorgyártás kérdéseiről kolléganőnk, Bodnár Zsuzsa számol be rendszeresen. A témában írt cikkei az Átlátszón olvashatók.
Magyarországon jelenleg három akkumulátorgyár működik, és további számos más akkumulátoripari beruházást tervez a kormány.
Nagy Márton magyar nemzetgazdasági miniszter szerint „a high-tech akkumulátorgyártás a következő években több mint 6300 milliárd forintnyi fejlesztést hozhat Magyarországra, így Magyarország a világ 4. legnagyobb akkumulátoripari hatalma lehet Kína, az Egyesült Államok és Németország után. Az ország gyártási kapacitása elérheti a 250 gigawattórát, amely az európai szükséglet 35 százalékát szolgálhatja ki”.
A BSZK-ban fellelt 1,5 millió tonna lítiumhoz való hozzáférés mindenesetre jelentős piaci előnyhöz juttatná Magyarországot.
Összehasonlításként: 2022-ben az is szenzációnak számított, amikor 170 ezer tonna lítiumot rejtő nyersanyagforrásra bukkantak Ausztráliában. A BSZK-ban talált mennyiség ennek megközelítőleg a kilencszerese.
Arról egyelőre nem ismertek részletek, hogy Magyarország szerepe milyen konstrukcióban merült fel ebben a projektben. A BSZK Koncessziós bizottsága ugyanis még nem írt ki pályázatot a lítiumkitermelésre.
Nyitókép forrása: Orbán Viktor / Facebook. Montázs: Átlátszó Vajdaság
Szöveg: Gyurkovics Virág
Vizuális tartalom: Dancsó Andrea
