A magyar–szerb viszony a Kárpát-medencén belül is sajátságos szomszédságpolitikai kapcsolatot eredményez, hiszen a két ország határa Nyugat- és Kelet-Közép-Európa, valamint az Európai Unió és a Nyugat-Balkán mezsgyéje is egyben. És bár divatossá vált Magyarországot „balkanizálódó” jelzővel illetni, a fenti szembenállás valójában mind a nemzeti, a kommunikációs, a gazdasági, mind a politikai kultúra szintjén kitapintható.
Az elmúlt tizenöt év során Orbán Viktor magyar miniszerelnök és Aleksandar Vučić szerb köztásasági elnök barátsága ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – mégis Európa legszorosabb nemzetközi szövetségévé vált, amit egyesek értetlenkedve, mások egyenesen aggódva szemlélnek. Hiszen a diplomáciai közeledés – egyébként elismerésre számot tartó – lépései mellett, mint amilyen a nemzeti kisebbségek védelme vagy a regionális érdekek mentén megvalósuló stratégiai gondolkodás, olyan – a demokratikus társadalmakban elrettentőnek számító – területeken is hasonlóságok merülnek fel, mint a politikai bulvár, a közmédia egyszólamúsága vagy a választási kampányok sportszerűtlensége.
Magyarország és Szerbia viszonya korántsem volt mindig ilyen felhőtlen, mint az utóbbi, csaknem másfél évtizedben, sőt 2010 – és az azóta oly sokat hangoztatott történelmi megbékélés – előtt a civil lakosság szintjén előfordult a nemzetiségi alapú türelmetlenség. A gyűlölködő falfirkák, magyarverések, aránytalan szigorral meghozott büntetések ellehetetlenítették a vajdasági magyarok számára, hogy otthon érezzék magukat a saját szülőföldjükön.
Tény, hogy a két ország diplomáciai közeledése, majd a vezetők szorosabb együttműködése a többségi médiában és a közbeszédben is tónusváltást eredményezett, ami jelentős mértékben hozzájárult a szerbek és magyarok egymáshoz való negatív viszonyulásának mérséklődéséhez.
Az alábbi cikkünkben összefoglaltuk a szerb–magyar diplomáciai kapcsolat fontosabb mérföldköveit.
A történelmi megbékélés
A szerbek és magyarok huszadik századi kapcsolatát eredendően határozta meg, hogy a második világháború során a Magyar Királyság megkísérelte visszaszerezni az első világháborúban való szerepvállalása következményeként elveszített déli területeinek egy részét.
A magyar honvédség tagjai 1942. január 21. és 23. között, egy razzia során újvidéki polgárokat, főként szerbeket és zsidókat végeztek ki. Az áldozatok száma megközelíti a 4000-et (Zvonimir Golubović 1992-es tanulmánya szerint).
Két évvel később, 1944/45 telén, amikor a szerb partizánok visszaszorították a magyar erőket, hatványozottan torolták meg a veszteségeiket. A nemzeti és politikai leszámolások 1948-ig elhúzódtak. Az ártatlanul kivégzett magyar áldozatok száma a történész bizottság szerint Vajdaság-szerte 11-12 ezerre tehető, de Cseres Tibor becslése szerint akár a 40 ezret is elérhette.
Ezeket a kölcsönös sérelmeket cipelték magukkal évtizedeken át az itt élő nemzetek.
A vajdasági magyarok jelenlegi helyzetének történelmi előzményeiről – különös tekintettel a 90-es évek megpróbáltatásaira – egy korábbi cikkünkben írtunk.
A történelmi tények tisztázása érdekében 2010 decemberében létrejött egy kétoldalú szakmai testület, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság, azzal a céllal, hogy a két nemzet közötti megbékélés útjában álló vitás pontokat tudományos megalapozottsággal tárja fel.
A súlyos történelmi terhek hátrahagyásának következő mérföldköve politikai dimenzióban valósult meg. Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb köztársasági elnök 2012-ben Budapesten állapodott meg az egymás nemzetének ártatlan áldozatai előtt való kölcsönös tiszteletadás szükségességéről.
Ennek jegyében Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes 2013 januárjában részt vett az 1942-es újvidéki „hideg napok” áldozatairól való megemlékezésen Aleksandar Vučić – akkori – miniszterelnök-helyettessel. Fél évvel később, 2013 júniusában pedig a magyar mellett a szerb köztársasági elnök is részt vett az 1944/45-ös ártatlan magyar áldozatok csúrogi emlékművénél rendezett megemlékezésen.
Magyarország köztársasági elnöke, Áder János ezt megelőzően a belgrádi parlamentben mondott beszédet, melyben bocsánatot kért azokért a bűnökért, amelyeket a második világháborúban magyarok követtek el ártatlan szerbekkel szemben.
A szerb parlament – válaszul a bocsánatkérésre – nyilatkozatban ítélte el a magyarok elleni, 1944/45-ben elkövetett vérengzéseket, valamint a kollektív bűnösség szellemében hozott határozatokat. Azonban az utóbbiról szóló rendeletet, amely három település (Csúrog, Zsablya és Mozsor) magyar lakosságát terhelte, – akkor még – nem törölték el.
A magyarokat a kollektív bűnösség terhe alól felszabadító rendelet csak 2014 novemberében, a megtorlások után hetven évvel született meg.
A jogszabály eltörlését Aleksandar Vučić akkori miniszterelnök jelentette be Szabadkán, az 1944/45-ös eseményeknek emléket állító Vergődő madár szobránál szervezett főhajtáson, melyen Szerbia csúcsvezetése – a megemlékezés akkori húszéves történetében – először képviseltette magát.
A közös történelmi múlt összefonódásaira visszatekintő események ettől kezdődően a két ország politikai kommunikációjának részévé váltak. 2017-ben Aleksandar Vučić – ekkor már köztársasági elnökként – Áder Jánossal közösen emlékezett meg a török uralomnak véget vető zentai csata évfordulójáról. 2019-ben pedig – ugyancsak a megbékélés jegyében – avatták fel Hunyadi János szobrát Zimonyban (Zemun). Az 1456-os nándorfehérvári ütközetben ugyanis ő vezette azt a sereget, amelyben a szerbek és a magyarok együtt harcoltak a törökök ellen.
A történelmi megbékélés hátterében 2016-ig intenzíven zajlott az akadémiai vegyes bizottság kutatómunkája. Konferenciák, kiadványok sora kecsegtetett azzal a reménnyel, hogy a tudományos megközelítés módszerei képesek lesznek lezárni Vajdaság történetének legborzalmasabb fejezetét.
A záróakkord – a várva várt eredmények publikálása – azonban elmaradt.
A szerb–magyar történelmi megbékélésre továbbá az is árnyékot vetít, hogy Tomislav Nikolić szerb elnök – jóllehet 2012-ben még egyetértett Áder Jánossal abban, hogy szükség van a szimbolikus gesztusra – a szerbek nevében mégis elmulasztotta a bocsánatkérést.
Szerbia EU-integrációjának legfőbb szövetségese: Magyarország
Belgrád 2008-ban írta alá a stabilizációs és társulási megállapodást Brüsszellel. Magyarország már akkor is támogatta a Nyugat-Balkán EU-integrációját, de 2010 – illetve a második Fidesz-kormány hatalomra lépése – óta Szerbia legelszántabb lobbistája lett a csatlakozás kérdésében.
Szerbia 2012-ben, az addig kormányzó Demokrata Párt Európai Uniós közeledésének köszönhetően nyerte el az EU-tagjelölti státust, ám a hamarosan bekövetkező kormányváltás lelassította ezt a folyamatot, és az első tárgyalási fejezetet csak 2015 végén nyitották meg.
Az ország EU-integrációs törekvésének legfőbb feltétele, hogy rendezze a Koszovóval való konfliktusát – mivel az a 2008-as referendum után egyoldalúan nyilvánította ki a Szerbiától való függetlenedését, amit azonban Belgrád azóta sem ismert el, és továbbra is saját tartományának tekinti Koszovót.
Szintén a csatlakozás feltétele, hogy Szerbia folytassa a korrupció és szervezett bűnözés elleni harc, továbbá a jogállamiság megszilárdítása érdekében, a nemzeti és szexuális kisebbségek, illetve a fogyatékkal élők védelmének kérdésében megkezdett reformokat.
Szerbiában mindeközben kurzusváltás zajlott. Az addig kormányzó Demokrata Párt válsága a korábbi szélsőjobboldali Szerb Radikális Pártból kivált mérsékeltebb szárny, a Szerb Haladó Párt (SZHP) felerősödéséhez vezetett. Tomislav Nikolić 2012-ben az új politikai erő színeiben foglalta el a köztársasági elnöki pozíciót, ami a fentebb említett magyar–szerb nyitás kulcsmozzanata is volt egyben.
Két évvel később a Fidesz már sejteni vélte az SZHP közelgő parlamenti választási győzelmét, és hosszú távú együttműködésre készült.
Miután az SZHP 2014-ben a belgrádi kormányban is hatalomra került, a két ország immár közös stratégiai célokat fogalmazott meg, és rendszeressé tette a közös kormányüléseket is. A magyar kormány pedig egyetlen felszólalása alkalmával sem mulasztotta el megemlíteni, milyen elkötelezetten áll ki Szerbia EU-integrációs törekvése, illetve az Unió bővítési folyamatainak sürgetése mellett.
Az EU fókusza akkor került igazán Szerbiára, amikor a 2015-ös menekültválság idején az egyik legjelentősebb tranzitország lett a többségében szíriai menekültek útvonalán. Aleksandar Vučić, az SZHP vezető politikusa, a mai köztársasági elnök, az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésének plenáris ülésén meg is jegyezte, hogy szerinte Szerbia európaibb magatartást tanúsított a menekültválság kérdésében, mint néhány EU-tag.
Később Orbán Viktor is úgy fogalmazott az Európai Néppárt madridi kongresszusán, hogy Szerbia jelentősége sokkal nagyobb, mint akár csak néhány hónappal ezelőtt, hiszen nélküle nem oldható meg a migránsválság. Szerinte Szerbia EU-integrációja a jelenséggel szembeni védekezés feltétele.
Aleksandar Vučić a 2016-os előrehozott szerbiai választási kampányt már az EU-integráció narratívájára fűzte fel. A kormány indoklása szerint azért kellett időközi választásokat tartani, mert teljes mandátumra volt szükségük ahhoz, hogy befejezzék a megkezdett reformokat, és Szerbiát az Európai Unió kapujáig vezessék.
Az SZHP a választások eredményeként ekkor szerezte meg a tartományi parlamenti többséget, és a legtöbb önkormányzatban – köztük Szabadkán – is ekkor vette át a vezetést.
A csatlakozási fejezetek megnyitása azonban már ekkor csúszni kezdett a tervezett ütemhez képest.
Ennek oka, hogy Brüsszel azokat az elvárt reformok mihamarabbi megvalósításától tette függővé.
Magyarország és Szerbia is nagy előrelépést remélt a szerb uniós csatlakozás felgyorsításában 2019 őszén, amikor magyar diplomata került az Unió szomszédság- és bővítéspolitikai szakbizottságának élére, Várhelyi Olivér személyében. Várhelyi első nyilatkozatainak egyikében ki is emelte, hogy az Európai Bizottság a nyugat-balkáni bővítést tartja az egyik legfontosabb feladatának, és azt szeretné, ha legalább egy térségbeli ország csatlakozna a közösséghez még 2024 végéig.
2015 és 2021 között összesen 22 csatlakozási fejezetet nyitottak meg a 35-ből, és kettőt zártak le – de azokat is csak ideiglenesen. A csatlakozás leghamarabbi dátumának 2025-öt jelölték meg. A céldátumot hivatalosan ugyan nem hosszabbították meg, de Várhelyi szerint az öt éven belüli csatlakozásban is csak reménykedhetünk.
Az Európai Bizottság legfrissebb országjelentése nem ad okot a túlzott optimizmusra. Jó előrelépéssel mindössze két fejezetet: a statisztikákra, valamint a környezet- és éghajlatváltozásra vonatkozó fejezeteket illették. Szerbia a legtöbb fejezetnél semmilyen, vagy csak mérsékelt előrelépést ért el.
A Koszovóval való kapcsolatának kérdésében pedig visszaesést állapítottak meg a 2013-as kiinduló állapotokhoz képest.
Az EU álláspontja szerint Szerbia legnagyobb hiányosságai az igazságügy, a jogállamiság, valamint a szólás- és sajtószabadság terén vannak.
Vučić szerint – mindennek ellenére – Szerbia továbbra is az európai utat követi, és ebben a magyarok a legfőbb szövetségesei.
Diplomáciai gesztusok csúcsra járatva
Azóta, hogy a magyar kormány közös stratégiai célokat fogalmazott meg déli szomszédjával, és elkötelezte magát Szerbia EU-integrációjának teljes körű támogatására, a két ország politikusai egyre több és fajsúlyosabb diplomáciai gesztust tesznek egymás irányába.
2013 és 2019 között négy új közúti határátkelő is megnyílt: a Királyhalom–Ásotthalom, a Horgos–Röszke 2, a Hadikfalva–Bácsszentgyörgy, valamint a Rábé–Kübekháza közötti átkelő. A fizikai határok megnyitása a két nemzet kapcsolatában is mind szélesebbre tárta a kapukat.
De mindemellett is rendkívül zavarba ejtő volt, amikor ez a közeledés szintet lépett, és – vajdasági magyar szavazóinak támogatását kihasználva –
a magyar kormány 2016-tól kezdődően a szerbiai választások alkalmával is élni kezdett a befolyásolás lehetőségével.
A háromszintű választásokat megelőzően Orbán Viktor a 2016. április 13-án Szabadkán tett látogatása alkalmával arra biztatta a vajdasági magyarokat, hogy menjenek el a soron következő parlamenti választáson szavazni, és vegyenek részt a közös döntésben, mert (…)
„fontos, hogy Belgrádban olyan kormány legyen, amellyel a magyar kormány (…) együtt kormányozhat majd”.
Vučić meg is nyerte a köztársasági parlamenti választást, és kormányon maradt koalíciós partnerével, a Vajdasági Magyar Szövetséggel (VMSZ) együtt.
Az, hogy a magyar fél kinek a támogatására buzdít, az aktuális választás típusától függ. Az önkormányzati és tartományi választásokon jellemzően a VMSZ, a köztársasági elnöki és belgrádi parlamenti választásokon pedig az SZHP jelöltjeinek támogatására ösztönöz.
Mint azt egy korábbi cikkünkben megírtuk, a vajdasági magyarok 2014-től kezdődően szavazhatnak a magyar országgyűlési és EP-választáson. A magyar kormány az utóbbi hat évben körülbelül 40 ezer stabil szavazót tudhatott magáénak Vajdaságból, ami a VMSZ szavazóbázisának csaknem 70%-a, vagyis a magyar kormány döntő befolyással bír a VMSZ választóinak körében.
Ez a buzdítás szükségszerű volt ahhoz, hogy a Fidesz segítse elfogadtatni a vajdasági magyarokkal azt a koalíciós megállapodást, amelyet a VMSZ az SZHP-val még 2014-ben kötött, és amely a feltétele volt annak, hogy a VMSZ bekerüljön a kormánykoalícióba, de amelyet a vajdasági magyarok zöme ugyanakkor szkeptikusan fogadott.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter először 2016-ban jelent meg az SZHP kampányrendezvényén. Ezt követően a magyar delegáció szinte állandó vendége lett a szerbiai választási eseményeknek. 2017-ben, amikor Vučić az államfői tisztségért indult, Szijjártó szerbül méltatta az elnökjelöltet, ahogyan 2019-ben és 2023-ban is szerbül szólalt fel az SZHP belgrádi nagygyűlésén.
Gesztusát 2021-ben Aleksandar Vučić köztársasági elnök is viszonozta egy mondat erejéig, amikor Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel részt vett a Szabadka–Szeged vasútvonal alapkőletételén.
A nagy gesztusok koronájaként 2021-től több rangos díjjal is kitüntették egymást a szerb és a magyar diplomácia csúcsvezetői. Szijjártó Péter 2021-ben az egyik legmagasabb rangú állami kitüntetést vehette át Szerbiában, a Magyarország és Szerbia közötti kapcsolat kiépítésében vállalt szerepéért.
2022-ben Orbán Viktor két díjat is kapott. A Szent Száva Érdemrend arany fokozatát Porfirije szerb ortodox pátriárka adományozta a miniszterelnöknek, a Szerb Köztársaság Érdemrendjével pedig Aleksandar Vučić elnök tüntette ki.
Vučić 2024-ben Orbán Viktor javaslatára Magyar Érdemrendet kapott Sulyok Tamás magyar köztársasági elnöktől. A díjátadón Vučić elmondta, hogy 2009-ben, amikor még egyik országot sem a mostani kormány irányította,
elvi megállapodást kötöttek, hogy ha változások következnek be Szerbiában, akkor őszinte és mély barátságot építenek ki.
Ennek a barátságnak lehetünk most a történelmi tanúi.
Szöveg: Gyurkovics Virág
Nyitókép: Aleksandar Vučić a Szerb Köztársaság Érdemrendjével tüntette ki Orbán Viktort 2022. szeptember 16-án. Forrás: Aleksandar Vučić / Facebook.
