Magyarország és a boszniai Szerb Köztársaság (BSZK) közötti diplomáciai kapcsolat viszonylag rövid, de annál tömörebb múltra tekint vissza. A 2019-ben kezdődő baráti viszonyt 2022-től kedvezményes hitellel, gazdasági támogatással és közös érdekű beruházásokkal koronázták meg.
Ahogy gyengültek Magyarország kapcsolatai az Európai Unióban, úgy erősödtek a Nyugat-Balkánon. Jóllehet, Magyarország nem határos Bosznia-Hercegovinával, Szerbián keresztül tiszteletbeli szomszédjaként tekint az országra. Ebben a kapcsolatban fontos támpont a szerb fél, amely számára kiemelt jelentőségű, hogy a BSZK szerb közössége a nemzetközi diplomácia részese legyen.
Ahhoz, hogy megértsük a Bosznia-Hercegovinában napjainkban fennálló helyzetet, mindenekelőtt azt kell megértenünk, hogy mivel a térségben harminc évvel ezelőtt még háború dúlt, a régió gazdasági értelemben még ma sem regenerálódott. Az egzisztenciális válságot tovább nehezíti, hogy nagy mértékű a munkanélküliség, az ország lakossága pedig – az ebből következő kilátástalanság miatt – tömegesen hagyja el szülőföldjét. Az ENSZ legfrissebb becslése szerint 2100-ra akár 57%-kal is csökkenhet Bosznia-Hercegovina lakossága. Ezzel a tendenciával az elnéptelenedés szempontjából Európa egyik legveszélyeztetettebb országának minősül.
A térség válasza a felmerülő nehézségekre az EU-integráció és a gazdasági megerősödés lenne. Magyarország mindkét területen elkötelezett támogatója Bosznia-Hercegovinának, de azon belül is főként a szerb entitásnak.
Három nemzet és három vallási felekezet egy zászló alatt
A ’80-as évek végén a Közép-Kelet Európában szükségszerűvé vált rendszerváltást az egykori Jugoszlávia utódállamai sínylették meg leginkább, hiszen az addigi egypártrendszer felbomlása és a délszláv egységállam szétesése felszínre hozott egy sor olyan konfliktust, amelyet békés úton már nem lehetett megoldani. A Bosznia-Hercegovina területén élő három etnikum, illetve vallási közösség – a muzulmán vallású bosnyákok (a teljes népesség 44%-a), az ortodox vallású szerbek (32,5%) és a katolikus horvátok (17%) – között a helyzet 1992 márciusára eszkalálódott.
Az első többpártrendszeri választásokat a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) hat szövetségi tagköztársaságában (Szerbia, a mai Horvátország, Bosznia-Hercegovina, a mai Észak-Macedónia, Szlovénia és Montenegró) 1990-ben tartották meg. A Horvát Tagköztársaság elnökévé Franjo Tuđmant, a Bosznia-Hercegovinai Tagköztársaság elnökévé Alija Izetbegovićot, a Szerb Tagköztársaság elnökévé pedig Slobodan Miloševićet választották.
Ennek a három elnöknek meghatározó szerepe volt a ’90-es évek délszláv háborúiban.
A bosznia-hercegovinai polgárháború azután tört ki, hogy a tagköztársaság 1992. március 1-jén – a referendum másnapján – kikiáltotta függetlenségét a JSZSZK-tól, amivel azonban a helyi szerb képviselet nem értett egyet.
Ennek előzménye, hogy addigra már három tagköztársaság is deklarálta a saját autonómiáját. Szlovénia és Horvátország 1991. június 25-én kiáltotta ki függetlenségét a JSZSZK-tól, és október 8-án járt le az ezzel járó következmények végrehajtását három hónapra felfüggesztő moratórium. A mai Észak-Macedónia pedig 1991. szeptember 8-án döntött a kiválásról.
A Bosznia-Hercegovinai Tagköztársaság bosnyák és horvát képviselői 1991. október 14-én közös megállapodásban utasították el a szövetségi állam intézményrendszerében való további részvételt, amennyiben abban nem vesz részt mind a hat tagköztársaság.
Bosznia-Hercegovina szerb képviselői ellenezték a kezdeményezést, és – az erről szóló tanácskozást bojkottálva – távoztak az ülésről. A bosnyák és horvát többségű képviselő-testület a távollétükben döntött a memorandumról.
Ezzel gyakorlatilag aláírták a Bosznia-Hercegovina szuverenitásáról szóló szándéknyilatkozatot.
A szerb képviselők október 24-én, Szarajevóban kihirdették a Bosznia-Hercegovinai Szerb Népgyűlés létrehozását, amivel egyúttal felbomlott az addig háromoldalúan működő Bosznia-Hercegovinai Szövetségi Tagköztársaság képviselő-testülete. A Szerb Népgyűlés novemberben népszavazást tartott, melyen többségében a bosznia-hercegovinai szerbek vettek részt, akik a Jugoszláv Szövetségi Állam fenntartása mellett foglaltak állást.
A többségi bosnyák és horvát képviselők azonban továbbra is az elszakadás irányába terelték az eseményeket. Bosznia-Hercegovina függetlenedéséről 1992. február 29-én és március 1-jén tartottak országos referendumot, amelyen a szerbek ismét bojkottálták a részvételt. A népszavazás napjaiban több incidens is történt, köztük az első áldozatokat követelő fegyveres leszámolások is.
Ezzel kezdetét vette a közel 100 ezer áldozatot követelő, több mint három évig tartó háború.
Horvátországban ekkorra már egy éve zajlottak a fegyveres összecsapások. A nemzetközi közösség igyekezett volna elejét venni annak, hogy a háború a széthullófélben lévő JSZSZK másik kritikus területére, Bosznia-Hercegovinára is átterjedjen, ezért különböző békekoncepciókat dolgozott ki.
Az egyik ilyen béketerv a Carrington–Cutileiro terv volt, amelyet lisszaboni megállapodásnak is neveznek, és amely gazdasági, földrajzi, valamint egyéb kritériumokat is figyelembe véve, de lényegében nemzetiségi alapon osztotta volna fel az országot kantonokra.
A lisszaboni megállapodás átdolgozott verzióját 1992. március 18-án mindhárom fél aláírta, ám a bosnyák elnök, Alija Izetbegović utólag visszavonta azt. És bár a tervet akkor elvetették, a három nemzet etnikai tisztogatások révén próbálta erősíteni többségi pozícióját a kantonokban a másik két féllel szemben.
A bosznia-hercegovinai háború legvéresebb eseménye az 1995 júliusában megtörtént srebrenicai népirtás volt.
A területen állomásozó szerb hadsereg – Ratko Mladić katonai vezetésével – mintegy 8700 muzulmánt, főleg férfiakat és fiúkat gyilkolt meg.
1995 őszén a nemzetközi közösség nyomást gyakorolt a három félre, hogy részt vegyen a fegyveres konfliktus rendezési tárgyalásán. Az ohioi Daytonban 1995 novemberében szervezett békekonferencia eredményeként megfogalmazott szerződést 1995. december 14-én, Párizsban írták alá.
Az egyezmény bonyolult közigazgatási struktúrát állított fel, amely felaprózza az adminisztrációt, ugyanakkor ez a struktúra hivatott biztosítani, hogy az országban ne újulhasson ki etnikai-vallási alapú konfliktus.
A Daytoni Egyezmény által foganatosított államberendezkedés
A nemzetközi közösség által szorgalmazott, az ország békéjét és szuverenitását szavatoló Daytoni Egyezmény értelmében Bosznia-Hercegovina megtartotta külső határait, ugyanakkor két entitásra, a többségében bosnyákok és horvátok által lakott Bosznia-hercegovinai Föderációra – azon belül tíz kantonra – és a zömmel szerbek lakta Szerb Köztársaságra osztották fel. A két entitás közül egyik sem foglalta magába a három nemzetiség által vegyesen lakott Brčko községét, amely földrajzilag mindkét entitást két-két részre osztja. A község saját közigazgatást kezdeményezett, végül 2000-ben különleges jogállású területi státust kapott, Brčkói Körzetként.
Ma már mind a Brčkói Körzet, mind a két fő entitás önálló közigazgatási egységként működik, saját parlamentje, kormánya és államfője van, azonban mindhárom felett állnak Bosznia-Hercegovina államának közös központi szervei. Az államot egy rotációs elven működő, háromtagú elnökség vezeti, melynek bosnyák, szerb és horvát tagja négyévente kerül megválasztásra, és nyolchavonta váltja egymást.
Az ország mindezen felül nemzetközi ellenőrzés alatt áll. A daytoni szerződés betartását a különleges jogkörrel rendelkező ENSZ-főképviselő hivatala felügyeli.
Bosznia-Hercegovina európai uniós tagfelvétele csaknem tizenöt évig stagnált
A fenntartható gazdasági növekedés és a politikai stabilitás megteremtésének legbiztosabb módja az európai integráció. Ennek reményében indult el Bosznia-Hercegovina az európai uniós csatlakozás útján, ám ez az út a vártnál is rögösebbnek bizonyult.
Az ország európai uniós csatlakozásáról 2010 óta zajlanak tárgyalások. Első lépésként az alkotmányreform végrehajtása vált szükségessé, tekintettel arra, hogy az előző – a daytoni szerződés részeként létrehozott – alkotmány nem állított fel kellő hatékonyságú államigazgatási rendszert, hiszen – a föderatív állam központosításával ellentétben – túl nagy autonómiával ruházta fel az entitásokat.
Az alkotmányreform feltétele azonban, hogy a szövetségi kormány vezetői felülemelkedjenek az etnikai különbségeken. Azt ugyanis már a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt egyértelművé tette a nemzetközi közösség, hogy
az Európai Unió egyetlen formában képzeli el Bosznia-Hercegovina csatlakozását, és eszerint az ország szuverenitása sérthetetlen.
Az alkotmányreformot, akárcsak a választási rendszer módosítását, – a sürgetés dacára – máig nem vezették be.
Bosznia-Hercegovina ennek ellenére 2016-ban benyújtotta az uniós tagság iránti kérelmet. Válaszul az Európai Bizottság (EB) 2019-ben egy 14 pontból álló prioritási listát fogalmazott meg azokról a területekről, amelyeken reformok végrehajtását látja szükségesnek. És bár értékelhető előrelépés továbbra sem történt, az ország 2022 decemberében megkapta a tagjelölti státust. Azzal a kitétellel, hogy megteszi a jogállamiság, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a migrációkezelés és az alapvető jogok megerősítése érdekében szükséges intézkedéseket.
A csatlakozási tárgyalásokat hivatalosan idén márciusban kezdték meg, miután az EB elfogadta a 2024-es bővítési csomagot.
A tárgyalási keret megnyitásának feltétele ugyanakkor továbbra is a korábban megfogalmazott ajánlások követése.
Magyarország már 2011-ben – amikor először töltötte be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét – támogatta a Nyugat-Balkán integrációját. Idén július 1-től az év végéig másodszor tölti be ezt a tisztséget, melynek féléves időtartama alatt az ország egyik prioritása, hogy megsürgesse a tagjelölt országok – így Szerbia és Bosznia-Hercegovina – felzárkóztatásának folyamatát.
A 2004 óta EU-tag Magyarország abban is felajánlotta a segítségét Bosznia-Hercegovinának, hogy a Magyar Diplomáciai Akadémia keretében átadja tapasztalatait az államközösségnek. Erre a fajta támogatásra azonban árnyékot vetített, hogy Magyarország idén májusban – egyedüli EU- és NATO-tagként – nem szavazta meg a srebrenicai népirtás emléknapjának elismeréséről szóló ENSZ-határozatot, és ezt követően Bosznia-Hercegovina hirtelen elállt a megállapodástól.
Azóta – a Nermin Nikšićtyel, a Bosznia-Hercegovinai Föderáció miniszterelnökével tartott sajtótájékoztató alapján – úgy tűnik, sikerült rendezni ezt a konfliktust, miután a Föderáció és Magyarország októberben Budapesten – egy üzleti fórum keretében – közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a magyar tapasztalatok alapján ötven közigazgatásban dolgozó szakembert készítenek fel az előttük álló kihívásokra a sikeres EU-integráció érdekében.
A nyugat-balkáni térség egyik leglabilisabb pontja: a boszniai Szerb Köztársaság
Milorad Dodik 1998 óta foglal el vezető pozíciót a boszniai Szerb Köztársaságban. Miniszterelnök volt ‘98-tól 2001-ig és 2006-tól 2010-ig, majd 2010-től 2018-ig és 2022-től napjainkig a boszniai szerb entitás elnöke.
Dodik már a második miniszterelnöki mandátuma – Montenegró 2006-os függetlenedése és Koszovó 2008-as elszakadása – óta célozgat a sajtóban arra, hogy népszavazást kezdeményez az entitás Bosznia-Hercegovinából való kiválása érdekében. A 2010-es parlamenti választások alkalmával pedig már nyíltan az elszakadással kampányolt.
Dodik azzal érvelt, hogy a szerb közösség szerint a szövetségi igazságszolgáltatás az 1992 és 1995 között elkövetett bűnökért aránytalanul nagyobb számban vonta felelősségre a szerbeket. Továbbá azzal, hogy a BSZK elégedetlen a Bosznia-Hercegovinán belüli státusával.
A háború utáni újjáépülést a nemzetközi közösség finanszírozta, ám a támogatások nagyobb arányban jutottak a Föderáció területére. Részben azért, mert a háború alatt nagyobb veszteségek érték ezt a régiót, részben pedig az iszlám fundamentalista közösségek felé fordulás elkerülése érdekében. Mindenesetre mára szembeötlő infrastrukturális különbségeket eredményezett a támogatások egyenlőtlen elosztása a két entitás – a Föderáció és a Szerb Köztársaság főként marginális területei – között.
A boszniai szerb entitás elválásának kérdése ijesztő ugyan, hiszen félő, hogy a függetlenedés – illetve a háborút lezáró egyezmény felrúgása – ismét megbolygatná a Bosznia-Hercegovinában élő három etnikum – egyelőre – békés hétköznapjait.
Tizenöt évnyi fenyegetőzés után azonban egyre kevésbé vehető komolyan, hogy Dodik valóban kijátssza az ütőkártyáját.
A helyi viszonyokat napi rendszerességgel figyelő boszniai szerb újságírók sem tartják valósnak ezt a forgatókönyvet. Egybehangzó véleményük szerint a szerb entitásnak ma már nincs olyan anyagi és hadi infrastruktúrája, népének pedig hiányzik az a polgári ereje, amelyek összessége egy honvédő háborúhoz szükséges lenne.
Mindazonáltal a boszniai Szerb Köztársaság különválása már csak azért is bonyolult kérdés, mert a területe – az etnikai és vallási szempontból is heterogén Brčkói Körzet független státusa miatt – nem egybefüggő. A szerb entitás egységes különválása így fizikai képtelenség.
A nemzetközi közösség azonban nem bízza a véletlenre Bosznia-Hercegovina sorsát, csírájában fojtja el az elszakadási törekvéseket.
Azt, hogy a szerb entitás – a boszniai alkotmánybíróság tiltása ellenére – megrendezte a BSZK ünnepnapjáról szóló népszavazást, egyes elemzők egy olyan referendum főpróbájának tekintették, amellyel a szerb entitás a későbbiekben a függetlenedését kezdeményezhette volna. Az ilyen törekvéseknek elejét véve – és mert a Dodikhoz köthető cégek túl sok közbeszerzést nyertek – az Amerikai Egyesült Államok (USA) 2017 januárjában szankciókat vezetett be Milorad Dodikkal szemben. A szankciók értelmében Dodik nem utazhat az USA-ba, és elkoboznak tőle minden ingatlant és ingóságot.
Később ezeket a szankciókat az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma kiterjesztette Dodik családjára, valamint a helyi pénzintézeteket is kötelezte, hogy ne üzleteljenek olyan személyekkel, akik szerepelnek a feketelistájukon. Amennyiben a bankok nem tartják magukat a szankciókhoz, elveszíthetik a nemzetközi pénzátutalásokhoz szükséges SWIFT-kódjukat. Ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítették, hogy Dodik és a hozzá bármilyen módon kapcsolódó társaságok pénzátutalással történő kereskedelmet folytassanak.
Segítő jobb egy perifériára szorult politikusnak
Magyarország közeledése nehéz gazdasági körülmények között, kilátástalan politikai helyzetben találta meg a boszniai Szerb Köztársaságot. Milorad Dodik 2013-ban még maga is úgy nyilatkozott a régióról, hogy „manapság ez egy tragikusan sikertelen (ország) és az ott élők számára rossz hely”.
Orbán Viktor miniszterelnök a Dodik elleni szankciók közepette kedvezményes hitellel, gazdasági támogatással, de ami a legfontosabb, a BSZK vezetésének politikai tényezőként való kezelésével állította maga mellé a perifériára szorult politikust.
A két ország közötti találkozókon már a 2010-től megválasztott Orbán-kormány előtti felső vezetés is rendszeresen képviseltette magát – azzal a különbséggel, hogy míg akkoriban alapvető szempont volt, hogy a kollektív államelnökség mindhárom tagja – legalább egy udvariassági látogatás erejéig – azonos figyelmet kapjon a magyar delegációtól, addig 2013-tól ez az egyensúly felborult.
Akkor Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára egy Banja Luka-i látogatása után készült interjúban azzal magyarázta a közeledést, hogy a térségi, illetve a tágabb értelemben vett szomszédságpolitika a magyar külpolitika egyik legfontosabb területe, amely elsősorban stratégiai és gazdasági okokból releváns, Bosznia pedig Magyarország tiszteletbeli szomszédja. Éppen ezért változtatni kell azon a tendencián, hogy Magyarország a boszniai Szerb Köztársasággal csak a kereskedelem aránytalanul kis részét bonyolítja, hiszen az export háromnegyede a Horvát-Bosnyák Konföderációba irányul.
Lényegi változás azonban csak azután következett be, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök is bekapcsolódott a diskurzusba.
Orbán Viktor 2019 júniusában találkozott először Milorad Dodikkal, és be is jelentette, hogy Budapest elmélyíti kapcsolatait Banja Lukával, a BSZK központjával. Ahogyan arra egy a két ország viszonyát elemző tanulmány is rámutat, Orbán – boszniai szerb kollégájának hiúságára, politikai elismertségének igényére hatva – személyes tisztelettel fordult Dodik és Bosznia-Hercegovina felé:
„Ön olyan ember, aki kész kiállni a közössége mellett, és mi tiszteletben tartjuk a boszniai Szerb Köztársaság identitását”
– mondta Orbán, hozzátéve, hogy a jövőben több érintkezési pontot lát a két ország között. Szerinte a Dodikkal szembeni kritikák csak – a politikai kvalitásainak – elismerését bizonyítják.
A megbeszélést néhány hónappal később egy háromoldali találkozó követte Szerbiában, ahol a két vezetőt Aleksandar Vučič köztársasági elnök fogadta. A tárgyalás témája a régióbeli együttműködés, a három ország viszonyainak dinamikusabb fejlesztése volt – különös tekintettel az energetikai infrastrukturális létesítmények megvalósítására.
A két ország kapcsolatának elmélyülésére döntő hatással volt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azon nyilatkozata, melyet 2021 decemberében tett, miután a német külügyminiszter, Annalena Baerbock újabb szankciókat helyezett kilátásba Dodikkal szemben:
„Minket aggodalommal töltenek el az ilyen nyilatkozatok, hiszen Bosznia és Hercegovina itt van a közelünkben, az ország stabilitásának és békéjének fenntartása alapvető biztonsági érdekünk. Berlin messzebb van, de nem annyira messze, hogy ne lehetne bármikor elrepülni onnan Banja Lukába. Elrepülni és tárgyalni.
Beszélni a boszniai szerbekkel. Velük és nem róluk.
Lehet, hogy ez segítene a helyzet megértésében” – írta Facebook bejegyzésében Szijjártó, hangsúlyozva, hogy meg fogják vétózni a szankciókat.
Az azóta eltelt három évben Magyarország számos projekt megvalósítására tett ígéretet a BSZK területén. A felelős szomszédságpolitikára hivatkozva 2022 őszén elindította a gazdaságfejlesztési támogatást, amelynek keretében magyar gyártóktól vásárolhattak mezőgazdasági gépeket a régió agráripari szereplői. 2022 decemberében bejelentették, hogy a BSZK 110 millió euró értékű hitelt vesz fel a magyar Exim Banktól. A magyar kormány pedig kilátásba helyezte azoknak a projekteknek a finanszírozását is, amelyek pénzelésétől a német KfW Bank – a Milorad Dodikkal szemben bevezetett szankciók miatt – elállt.
Arról, hogy a boszniai szerbek mennyire értékelik ezt az erkölcsi és anyagi kiállást, amit Magyarország velük szemben tanúsít, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Orbán Viktor is megkapta a legmagasabb szintű állami elismerést Milorad Dodiktól. A díjat korábban Vlagyimir Putyin orosz elnöknek is odaítélték.
A díjátadóra ünnepélyes keretek között került sor, amit a boszniai szerb állami televízió, az RTRS a nap folyamán számos más, a két ország kapcsolatát részletező műsorral kísért. Az egyik ilyen stúdióbeszélgetésben hangzott el Radovan Viškovićtól, a szerb entitás miniszterelnökétől, hogy Magyarország felfogta, hogy a szerb entitásról szóló vitákban nekik maguknak is részt kell venniük, és ezzel
olyan hozzáállást tanúsított, amilyet korábban senki más nem képviselt.
„Az utóbbi évben ez már Orbán második Banja Luka-i látogatása, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Magyarország pedig az Európai Unió tagja. Orbán miniszterelnök egyike az EU vezetőinek, akik nagy tiszteletnek örvendenek, és akiknek a véleményét az egész világon megbecsülik. Ennél fogva számunkra megtiszteltetés, hogy Magyarország valamilyen módon megérti a BSZK helyzetét” – fogalmazott Višković.
Szöveg: Gyurkovics Virág
Vizualizáció: Dancsó Andrea / Flourish
Nyitókép: Milorad Dodik boszniai szerb köztársasági elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök 2022 októberében, Budapesten. Forrás: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán
A cikk a Transparency International Magyarországgal való együttműködés eredményeként, a Transparency International Secretariat támogatásával, a Global Anti-Corruption Consortium keretében jött létre.
