A vajdasági magyar érdekképviselet 1. rész

Címoldalon a vajdasági magyar érdekképviselet első szervének megalakulása.
A VMDK megalakulásáról címlapon számolt be a Magyar Szó napilap. Forrás: vamadia.rs

Vajdasági magyar érdekképviselet alatt elsősorban azokra a szereplőkre gondolunk, akik a politikai színtéren képviselik a szerbiai magyar nemzeti kisebbség érdekeit – úgy a szerbiai szintű, mint az Anyaországgal való kapcsolat kérdésében. Mára ez a színtér meglehetősen letisztult. Papíron létezik még ugyan több vajdasági magyar párt is, de tényleges szerepe és hatalma mindössze egyetlen pártnak, a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) van. Ebben a cikkben összefoglaljuk, milyen múltra tekint vissza a vajdasági magyar kisebbségi politika.

Szerbiában a közigazgatás három szinten valósul meg: szerbiai köztársasági szinten, melynek székhelye Belgrád; Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) szintjén, a tartományi székvárosban, Újvidéken; valamint lokális szinten, a VAT területén, azokban az önkormányzatokban, amelyekben még van számottevő magyar nemzeti közösség. A VMSZ mindhárom szinten képviselteti magát: a legutolsó, 2020-as választások óta 27 önkormányzatban van jelen, sőt a köztársasági és tartományi parlamentben az egyedüli magyar kisebbségi pártnak tekinthető.

Jóllehet önkormányzati, vagyis lokális szinten több vajdasági magyar kisebbségi párt szerepel a helyi városi vagy községi képviselő-testületekben – több-kevesebb választott képviselővel –, az általános támogatottság mércéje Szerbiában mégis a tartományi és köztársasági szintű képviselet. Márpedig a tartományi parlamentbe utoljára 2016-ban jutott be a vajdasági magyar ellenzék: két képviselővel a Magyar Mozgalom (MM) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) által indított közös listáról.

A köztársasági parlamentben pedig akkor ült utoljára nem VMSZ-es magyar kisebbségi párt képviselője, amikor Varga László 2015-ben kilépett a VMSZ frakciójából, és függetlenként töltötte ki a további parlamenti mandátumát. Magyar nemzetiségű, nem VMSZ-es parlamenti képviselő jelenleg is van a köztársasági képviselőházban, Öreg Anna személyében, ám ő nem kisebbségi pártlistáról került be a szkupstinába (parlamentbe), hanem az Együtt Szerbia Győzelméért ellenzéki koalíció képviselőjelöltjeként.

A kisebbségi politizálás első kezdeményezései az impériumváltás után

A vajdasági magyarság első érdekvédelmi szervezete az impériumváltást követően, 1922 szeptemberében alakult, Országos Magyar Párt néven, ám Sándor király az 1929. január 6-i diktatúrával betiltotta a működését, az összes többi párttal egyetemben. A magyar kisebbség – az irredentizmustól való félelem miatt – különösen a jugoszláv politika gyanakvásának középpontjában állt. A vajdasági magyarok mégis igyekeztek lehetőséget teremteni az érdekeik érvényesítésére.

1931-ben a Jugoszláv Egység Mozgalmának színeiben már egy magyar képviselő is bejutott a parlamentbe. A diktatúra 1935-ben, Sándor király meggyilkolása után, összeomlott. A parlamenti választások után felállt új kormány több, korábban betiltott magyar egyesület tevékenységét, 1939-től pedig az egykori Magyar Párt vezetőinek népgyűléseit is engedélyezte. Igaz, a párt újjászervezését akkor még nem hagyta jóvá. 1940-ben viszont megalakulhatott a Jugoszláviai Magyar Kultúrszövetség, amelynek már politikai céljai is voltak.

1941. április 11-én a Magyar Királyi Honvédség csapatai átlépték a déli határt, és visszafoglalták Bácskát, Muraközt, és a Baranya-háromszöget. Ezzel megtörtént a második impériumváltás. A fasizmus erősödésével a betiltott kommunista mozgalmak ismét szerveződni kezdtek, és néhány éven belül annyira megerősödtek, hogy a magyar erők nem tudtak tovább ellenállni nekik.

1944. október 10-én Szabadkán, a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg előretörésével, rövidebb harcok után, megtörtént a harmadik impériumváltás, és ezzel a mai vajdasági régió végleg elszakadt Magyarországtól. Az 1944-től fennálló Jugoszláv Föderáció a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetésével – a pluralizmus gondolatát is elfojtó – egypártrendszerként működött egészen 1989-ig.

A vajdasági magyar érdekképviselet első szervezete: a történelmi VMDK

A ’80-as évek végére már körvonalazódni kezdtek a közös politikai érdekek mentén szerveződő csoportosulások. 1989 decemberében a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) megalakítását indítványozó bizottsági dokumentumot is átadták a Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Tartományi Választmányának. A dokumentum szerint az új szervezet a vajdasági magyarság érdekeinek képviseletére jön létre, és új nemzetiségi modell kiépítéséért száll síkra.

1990 februárjában a belgrádi képviselőház elfogadta a politikai szervezetekről szóló törvénytervezetet, aminek alapján a polgárok szabadon társulhatnak politikai pártokhoz.

Ehhez legalább száz polgárnak kellett egy meghatározott politikai program alapján tömörülnie.

1990. március 31-én, Doroszlón, több mint hatezer főt számláló alapító tag százötven küldöttje révén, megalakult a VMDK. Elnökének Ágoston Andrást, alelnököknek Hódi Sándort és Vékás Jánost választották meg. A bejegyzésről szóló végzést augusztus 27-én adták át a VMDK-nak, amely mellett tizennégy másik szerbiai párt is megalakult.

Az első többpárti választásokra 1990. december 23-án került sor. A VMDK a szövetségi parlamentbe 3, a szerbiai parlamentbe pedig 8 képviselővel jutott be. A párt összesen 132 726 szavazatot kapott, ami a vajdasági magyar választók 43.8%-ának felel meg.

Vajdaság és a vajdasági magyarok – atlatszo.rs

Az Átlátszó Vajdaság elsősorban a vajdasági magyar közéletet érintő kérdésekkel kíván foglalkozni. Ugyanakkor sajátos helyzetben vagyunk: a Nyugat-Balkán peremén élünk, és beszéljük a délszláv nyelveket is. A helyi sajtóból olykor olyan, a magyar közéletet érintő események is a látókörünkbe kerülnek, amelyekről a magyar nyelvű sajtó csak késleltetve, vagy egyáltalán nem ad tájékoztatást.

A – már Jugoszlávia felbomlásában is közrejátszó – szerb nacionalista eszmék felerősödése, illetve az egykori tagköztársaságok közötti dominanciaharc 1991-ben a délszláv háború kitöréséhez vezetett. Még ebben az évben megalakult a Magyarok Hazájukért, Szerbiáért és Jugoszláviáért párt, aminek hátterében – Mirnics Károly szociológus megállapítása szerint – a szerbiai állambiztonsági szervek álltak, akik ezzel próbálták megosztani a vajdasági magyarságot.

1992-ben előrehozott szövetségi, tartományi és helyhatósági választásokat tartottak. A VMDK a szövetségi választáson 106 036, a köztársaságin pedig 140 825 szavazatot kapott, és lokális szinten is megerősödött.

A VMDK felbomlása és a VMSZ megalakulása

1994 februárjában a VMDK kongresszusát megelőzően pénzügyi botrány robbant ki. A párt egyik alelnöke, Hódi Sándor nem tudott elszámolni 600 ezer német márkával, amit a vajdasági magyarság szükségleteinek kielégítésére szántak. Kasza József az egyik utolsó vele készített interjúban elmondta, hogy már a VMSZ elnökeként, egy budapesti tanácskozáson – évekkel a pénzügyi botrány után – egy vezető pozíciót elfoglaló egyén a folyosón felkínálta neki, hogy bármennyi pénzt megkaphat azzal a feltétellel, ha a felét készpénzben visszaadja. Kasza – elmondása szerint – visszautasította az ajánlatot, de feltételezte, hogy hasonló ajánlatot kaphatott annak idején a VMDK is. Persze akkor még nem gondolták, hogy ez a botrány pártszakadáshoz vezethet.

Egy hónappal későbbi tisztújító közgyűlésén a VMDK alapszabály-módosítással az elnök és az elnökség kezébe koncentrálta a hatalmat, illetve megtiltotta a párton belüli platformosodást. Ezzel a VMDK elveszítette az értelmiség, a vállalkozók és a munkásság támogatását, illetve a párton belüli elégedetlenkedők száma is megnőtt. Csubela Ferenc szerint olyan politikai erőre volt szükség, amelynek célja az aktuális szerb vezetés megdöntése, és amely ennek érdekében a demokratikus ellenzékkel is összefog, mert enélkül a kisebbségi jogokról sem beszélhetünk érdemben.

1994. június 18-án, elsősorban a VMDK-ból kilépő politikusok megalapították a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ).

Az alakuló közgyűlést Zentán tartották meg, elnökének pedig a VMDK egyik korábbi bírálóját, Csubela Ferencet választották. Decemberben a Vajdasági Képviselő Házban is különvált a VMDK és a VMSZ frakciója. A VMSZ nyolc pontban foglalta össze a vajdasági magyarok követeléseit. Ezek között volt a kettős állampolgárság bevezetése is, amit elsősorban azért szorgalmazott, hogy ezzel megoldást találjon a katonaköteles vajdasági magyar férfiak hadba vonulásának elutasítására az akkor még dúló háború éveiben.

A VMDK az 1995 márciusában megtartott közgyűlésén tovább szigorította a belső szabályzatát, megtiltotta tagjainak a más politikai szervezetek és pártok munkájában való közreműködést, és kizárta soraiból azokat, akik feltételezhetően tevékenységet folytattak a VMSZ-ben. Az új pártot a legnagyobb politikai ellenfélnek minősítette, mert megosztja a vajdasági magyarokat. A VMSZ politikai érdekszervezetként az 1995. június 17-i közgyűlése óta tevékenykedik. Ebben az évben Zentán megalakult a Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom (VMPM) is, amely magát a harmadik útként jellemezte.

Csubela Ferenc 1995. november 20-án autóbalesetet szenvedett, és életveszélyesen megsérült. Egy héttel később belehalt a sérüléseibe. A VMSZ elnöki tisztségét Kasza József, Szabadka polgármestere vette át.

Tovább szakad a vajdasági magyar érdekképviselet

1995. december 14-én Párizsban aláírták a boszniai háború befejezéséről szóló békeszerződést. Egy hónappal később Jugoszlávia Legfelsőbb Védelmi Tanácsa javasolta az amnesztia-törvény előkészítését arra a mintegy 12 ezer személyre vonatkozóan, akik megtagadták a hadkötelezettséget.

Kasza József kezdeményezésére 1996 januárjában a VMSZ elfogadta első autonómiakoncepcióját. A két párt közti szakadék azonban egyre mélyült. A VMDK mindennemű együttműködést megtagadott az új párttal, így a november 17-én megtartott szövetségi, tartományi és helyhatósági választásokon is külön indultak. A VMSZ 81 310 szavazatot, a VMDK pedig 42 857 szavazatot kapott, és választási csalást kiáltott.

A VMDK Etikai Bizottsága a novemberi választások után kizárta a szervezetből Páll Sándor korábbi alelnököt, aki erre reagálva 1996. december 21-én Óbecsén – a VMDK vezetésének megkerülésével – összejövetelt kezdeményezett. A találkozón a VMDK teljes vezetését leváltottnak és a szervezet alapszabályának – 1990-es doroszlói alakuló közgyűlése után hozott – minden módosítását érvénytelennek minősítették. A szerbiai Igazságügyi Minisztérium a VMDK közgyűléseként ismerte el az 1996 decemberében megtartott óbecsei eseményt.

1997 januárjában megalakult a Vajdasági Magyarok Keresztény Demokrata Mozgalma (VMKDM). Ágoston András és hívei – akiket az óbecsei összejövetelen leváltottak – 1997. február 22-én Szenttamáson létrehozták a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot (VMDP). Júliusban Kereszténydemokrata Tömörülés (KDT) néven újabb párt jött létre.

Március 1-jén a VMSZ rendkívüli közgyűlésen elemezte az 1996-os választások tapasztalatait, illetve felmérte a további feladatokat.

Kasza szerint a VMSZ a vajdasági magyar érdekképviselet egyetlen jelentős politikai szervezete lett, amely immár bel- és külföldön is legitimmé vált.

1997. június 18-án, a Népkörben tartott tanácskozás eredményeként több mint száz értelmiségi elfogadta a Nemzeti megmaradásunk stratégiája című dokumentumot, amelyben a nemzetstratégia alappillérének az oktatást, a tájékoztatást, a kultúrát és a vallást tekintették, illetve megfogalmazták az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (IMNT) létrehozásának szükségességét.

A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács – atlatszo.rs

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT), vagyis a vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzatának létrehozása már 1990-ben, az első érdekvédelmi szervezet, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) alakuló ülése után megfogalmazódott. A cél az volt, hogy a magyar közösséget érintő kérdésekben a magyar közösség választott képviselői döntsenek.

A VMSZ augusztusi tisztújító közgyűlésén Kasza József megerősítette pártelnöki pozícióját. Az 1997. szeptember 21-én megtartott köztársasági elnöki és parlamenti választásokon a VMSZ 50 960 szavazatot szerzett. Mellette öt másik vajdasági magyar párt is részt vett a választásokon. Balla Lajos, a VMSZ köztársasági képviselője később arról beszélt, hogy a megosztottság miatt a vajdasági magyarság elvesztette parlamenti képviselői mandátumainak felét.

1998 márciusában a VMSZ már a Szerbiai Szocialista Párttal, azaz Slobodan Miloševićtyel tárgyalt a vajdasági magyarság problémáinak megoldásáról. Kasza – a már idézett interjúban – erről úgy nyilatkozott, szükséges volt, mert ezek a tárgyalások is hozzájárultak ahhoz, hogy a vajdasági magyarok nem szenvedtek nagyobb kárt a háború során. Decemberben a VMSZ találkozóra hívta a vajdasági magyar pártok képviselőit, de csak a VMDK vett részt a megbeszélésen. A VMDP 1999 februárjában Doroszlón tartotta meg első kongresszusát. Állásfoglalásuk szerint egypártrendszer jött létre, ami a médiát és a támogatási rendszert is ellenőrzése alatt tartja.

A NATO a koszovói szerb agresszióra hivatkozva 1999. március 24-én megkezdte hetvennyolc napig tartó bombázását. Ehhez az Észak-atlanti Szerződés Szervezete Magyarország légterét használta.

Holott a VMSZ küldöttsége márciusban Budapesten kérte Martonyi János akkori külügyminisztert, hogy Magyarország ne vegyen részt a légicsapásokban.

A támadások során Vajdaság több magyarlakta települését is bombatalálat érte. A légicsapások június 10-én fejeződtek be.

A VMSZ és a VMDK május 28-án együttműködési szerződést kötött, amivel a felek vállalták, hogy együtt indulnak a választásokon, és közös autonómia-koncepciót fogadnak el. A Vajdaság és a Vajdasági Nemzeti Közösségek önkormányzatának politikai és jogi keretéről című autonómiatervezetet július 5-én tették közzé. A VMSZ július 10-én egyeztetett a magyar kormánnyal, amely után véglegesnek tekintette az autonómiakoncepciót. Ez alapján 1999. augusztus 20-án megalakult az IMNT, melynek tagjait a VMSZ, a VMDK és a VMPM parlamenti képviselői és községi tanácsnokai közül delegálták.

A VMDP nem támogatta a dokumentumtervezetet, nem egyezett a tanács összetételével, és külön erre a célra szervezendő szavazást szorgalmazott. Az IMNT decemberi kanizsai ülésén megfogalmazták, hogy a vajdasági magyarságnak nemcsak magyar nyelvű, de magyar szellemiségű újságírásra is szüksége van. Hangsúlyozták továbbá, hogy a vajdasági magyar sajtó helyzetét csak szerbiai forrásokból lehet tartósan rendezni.

Jóllehet a NATO-bombázás 1999 nyarán véget ért, és a szerb vezetés ENSZ-határozatban rögzítette, hogy elfogadja a háború lezárását, valódi változást csak 2000 ősze hozott. Október 5-én az Otpor (Ellenállás) Mozgalom a választási csalások ellen országszerte tüntetéseket szervezett. Slobodan Milošević uralmát végül azzal sikerült megdönteni, hogy a katonaság és a rendőrség is a tüntetők oldalára állt. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék (SZDE) ekkor Belgrádban átvette a hatalmat, és Milošević kénytelen volt elismerni a vereségét.

Decemberben rendkívüli parlamenti választásokat tartottak, amelyen az SZDE abszolút többséget szerzett. Zoran Đinđić az akkori Demokrata Párt színeiben Szerbia első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke lett. A 2001-ben megalakult új kormányban Kasza József is helyet kapott. Kormányalelnöki tisztségét 2003-ig, a Đinđić elleni merényletig töltötte be. Ez idő alatt sikerült elfogadni a szövetségi kisebbségvédelmi kerettörvényt, amivel megteremtették a kisebbségek kulturális autonómiájának jogi feltételeit. Ennek köszönhetően 2002 októberében megalakulhatott a vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzata: a Magyar Nemzeti Tanács.

Gyurkovics Virág
About Gyurkovics Virág 30 Articles
Gyurkovics Virág 1987-ben született Szabadkán. Újságírói pályáját 2009-ben a Vajdaság Ma hírportálnál kezdte. 2012-től a Hét Nap hetilap újságírója, 2014-től a művelődési rovat szerkesztője. 2017-től szabadúszó újságíróként közölte publicisztikáit és tényfeltáró cikkeit a többi között az Átlátszó, az Átlátszó Erdély, a KRIK, a CINS, az Autonómia, a Dunszt és a Napunk online felületein, valamint a Családi Kör hetilap hasábjain. 2023-ban elindította az Átlátszó Vajdaságot. A Vajdasági Független Újságírók Egyesületének (NDNV) a tagja.