A vajdasági magyar érdekképviselet történeti bemutatásáról szóló cikkünk második részében ismertetjük a kisebbségi politizálás elmúlt húsz évét a demokratikus fordulattól napjainkig. Ebben a részben némi kitérőt teszünk a vajdasági magyar sajtó időszerű kérdéseire is – tekintettel arra, hogy az egyes sajtóorgánumok vezetésében kieszközölt menesztések, illetve a szerkesztéspolitikában bevezetett változások a demokratikus közéleti diskurzus további leépüléséhez vezettek, ami újabb politikai következményekkel járt.
Bizonyára a történelem fintora, hogy a nem elsajátított leckéket újra kell tanulni. Csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy a vajdasági magyar politikai színtéren, húsz év különbséggel megismétlődött ugyanaz a forgatókönyv, ami egyszer már lejátszódott. 1994-ben a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségéből, vagyis a történelmi VMDK-ból vált ki a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). Ennek az volt az oka, hogy a hatalmat a felső vezetőség kezében koncentrálták, és nem engedtek teret a párton belüli kezdeményezéseknek. 2014-ben hasonló folyamatok indultak el – immár a VMSZ-en belül –, amelyek eredményeként 2015-ben kulminálódott a helyzet, ami újabb pártpolitikai formáció létrehozásához vezetett. Így alakult meg a Magyar Mozgalom (MM).
Ez utóbbi szerveződés azonban – bármilyen reménykeltő volt is – nem bizonyult tartós ellenzéki csoportosulásnak. A mozgalom egykori tagjainak zöme belefáradt az eredménytelenségbe, és felhagyott a politikai tevékenységgel. *Az az általános vajdasági magyar közéleti elégedetlenség, amely politikai fronton az MM megalakulásában csúcsosodott ki, a tájékoztatásban is új utat tört magának. Ennek eredményeként 2016-ban létrejött a Szabad Magyar Szó portál, amely a Családi Kör hetilap társplatformjaként a független hírmédia szerepét igyekszik betölteni.
Az egyedüli párt, amelyik – ugyan szerény eredményekkel, ám – stabilan tartja ellenzéki pozícióját Vajdaságban, az a VMDK. Jelenleg ez a párt képviseli az egyedüli ellensúlypontot a vajdasági magyar érdekképviseletben a VMSZ-szel szemben. Koalíciós partnerei nélkül azonban a VMDK is csak lokális szinten van jelen, tartományi és köztársasági szinten, illetve a Magyar Nemzeti Tanácsban nem képviselteti magát. Mivel más vajdasági magyar ellenzéki formáció kilátásban sincs, ezért mára már beláthatjuk, hogy az egypártrendszertől való szabadulásunk érdekében tett vesszőfutásunk végére csak az egyeduralomig jutottunk.
A vajdasági magyar érdekképviselet a kétezres években
Arról, hogy a VMSZ a 2000. október 5-i tüntetés után hogyan került a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (SZDE) oldalára, illetve hogy Kasza József pártelnök 2001 és 2003 között hogyan lett Szerbia első demokratikusan megválasztott miniszterelnökének, a húsz éve meggyilkolt Zoran Đinđićnek az egyik kormányalelnöke, cikkünk első részében írtunk.
A vajdasági magyar érdekképviselet a demokratikus fordulatig
Vajdasági magyar érdekképviselet alatt elsősorban azokra a szereplőkre gondolunk, akik a politikai színtéren képviselik a szerbiai magyar nemzeti kisebbség érdekeit – úgy a szerbiai szintű, mint az Anyaországgal való kapcsolat kérdésében. Mára ez a színtér meglehetősen letisztult.
A vajdasági magyar érdekképviselet első jelentősebb fordulópontja 2007-ben következett be, amikor Kasza József lemondott a VMSZ-ben 1995 óta betöltött pártelnöki tisztségéről.
Helyébe Pásztor István lépett, aki azóta is a párt első embere.
2008-ban még olyannyira komolyan vették az egységes vajdasági magyar érdekképviseletet a vajdasági magyar politikusok, hogy együtt indult az elnökválasztáson a VMSZ, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP). Közös programjukban 12 pontban fogalmazták meg a választási célkitűzéseiket, köztük Szerbia euroatlanti integrációját, a háborús bűnökkel vádolt személyek kiadatását, a magyar autonómiatörekvések jogi keretrendszerének előmozdítását, Vajdaság tartomány és a helyi önkormányzatok hatásköreinek bővítését, a történelem során elszenvedett jogsértések rehabilitálását. A három párt közös elnökjelöltje Pásztor István volt, hogy a kapott szavazatokkal a második körben sáfárkodhasson a magyar közösség javára.
Pásztor akkor Boris Tadić, a Demokrata Párt (DP) elnökjelöltje javára ajánlotta fel a maga 93 039 szavazatát, és mivel Tadić győzelméről mintegy százezer szavazat döntött, ezzel a Magyar Koalíció kedvező pozícióba került a választások utáni, DP-vel való egyeztetéseknél. A többségi párt 2008 februárjában a Magyar Koalíció programjának megvalósításában való partnerségre vállalkozott. Csakhogy, mivel a DP – alkotmánysértő módon – nem tartotta be Vajdaság finanszírozásának legalább 7 %-os arányát, a VMSZ 2009 végén nem szavazta meg a kormánykoalíció országos költségvetését. Ezek után 2010 januárjában a DP – amint egy másik párt szavatolta számára a képviselő-testületi többséget – több VMSZ-es igazgatót és városi tanácsost lemondatott. Ezzel Szabadkán – és Zentán hasonló nézeteltérések miatt – megszűnt a koalíció a VMSZ és a DP között.
Ezek után Pásztor új szövetségeseket keresett, és az egykori Szerb Radikális Pártból kiváló tömörülés új pártjában, a Szerb Haladó Pártban (SZHP) talált magának partnereket.
Kaszát a VMSZ tiszteletbeli elnökének tekintették egészen 2010-ig, amikor azonban kizárták a pártból. Az egyik utolsó vele készített interjúban Kasza kifejtette, azért zárták ki a VMSZ-ből, mert ellenezte, hogy az „ellenséggel” szövetségre lépjenek: „Azzal a társasággal leülni, akik egykor Šešelj követői voltak? (…) Elvégre ezek az emberek annak idején szendvicset kínáltak, a szlovákoknak kettőt, a magyaroknak egyet” – ezzel utalva arra, hogy mindkét kisebbséget ki kellene telepíteni az anyaországukba.
De Pásztor István szerint Aleksandar Vučić váltani tudott.
Ezért Kaszát – a bírálata miatt – kizárták a pártból, a VMSZ pedig megkezdte azt a politikai arculatváltást, amely teljesen megváltoztatta a vajdasági magyar érdekvédelem következő évtizedét.
2011-ben a négy vajdasági magyar párt, a VMDP, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), a(z időközben megalakult) Magyar Remény Mozgalom (MRM) és a VMDK közösen lépett fel a vajdasági magyarok autonómiájára vonatkozó kérdésben, mint mondták azért, mert elégedetlenek azzal, ahogyan a VMSZ a vajdasági magyarság érdekeit képviseli. Pásztor István elhatárolódott a négy másik magyar párttól.
A pluralizmusért vívott küzdelem első áldozata: a Magyar Szó
A VMSZ politikai arculatváltásának az eredménye volt az is, hogy 2011. június 23-án leváltották a Magyar Szó napilap éléről Pressburger Csaba főszerkesztőt, akit 2009 augusztusában neveztek ki a lap élére. Persze a közvélemény akkor még nem láthatta előre, hogy ez a leváltás a VMSZ nagyobb tervének az egyik első lépése csupán, hiszen az egész kirakatpert a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) bonyolította le.
A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács – atlatszo.rs
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT), vagyis a vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzatának létrehozása már 1990-ben, az első érdekvédelmi szervezet, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) alakuló ülése után megfogalmazódott. A cél az volt, hogy a magyar közösséget érintő kérdésekben a magyar közösség választott képviselői döntsenek.
Pásztor István és Lovas Ildikó neve pedig – akiket ifj. dr. Korhecz Tamás, az MNT akkori elnöke néhány évvel később már a vajdasági magyar politikai színtér két főszereplőjeként nevez meg – még csak el sem hangzott a vita során.
Holott a Magyar Szóba vetett bizalom elvesztésének tetőpontja vélhetően a VMSZ 2011. június 5-én lezajlott szabadkai helyi közösségi választások eredményértékelőjéről szóló szerkesztőségi összefoglaló hiánya lehetett. Mármint abban a szélesebb kontextusban, hogy ha ez így megy tovább, akkor a VMSZ nem számíthat a Magyar Szóra – legalábbis nem úgy, ahogyan azt a pártérdek megkívánná – az egy éven belül esedékes, a párt számára sorsdöntő választások előtt.
Igaz, a leváltást szorgalmazó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület szakmai hibákat felsorakoztató (vád)irata számos más mulasztást is felsorolt. Mindezt az MNT, amely alapítói jogokat gyakorol a napilap felett – akkori elnökével, dr. Korhecz Tamással az élen –, azzal kívánta orvosolni, hogy – egy kevésbé autonóm főszerkesztővel – szervilis lapot csinál a Magyar Szóból.
Az MNT egyes tagjainak indoklása szerint Pressburger főszerkesztői kinevezése óta a Magyar Szó nem megfelelően tudósított azokról, akik „megpróbálják összetartani a vajdasági magyar közösséget” – mármint a VMSZ-ről –; az újságíró szabadsága csak addig terjedhet, amíg az nem lépi át a közösség határait; és a Magyar Szónak nemzetileg elkötelezettnek kell lennie.
A leváltás ellen felszólalók pedig azzal érveltek, hogy egy politikailag motivált felmentésről van szó, és ha megerősítik a leváltási indítványt, akkor az MNT többet nem moshatja le magáról, hogy a VMSZ utasítására járt el. Sajnos ezek az érvek kevésnek bizonyultak. Pressburgert menesztették, a helyére pedig Varjú Mártát nevezték ki, aki azóta is a Pásztor Istvánnal rendszeresen készített hosszú interjúival tűnik ki leginkább (pl.: itt, itt és itt – hogy csak a választásokat megelőző nagyinterjúk közül idézzünk).
Koalícióban a Szerb Haladó Párttal
A 2014-es rendkívüli parlamenti választásokat követően a VMSZ több alkalommal is hangot adott annak az elképzelésének, mely szerint, ha lehetősége adódna rá, akkor az eddigi ellenzéki szerepkörből inkább a hatalmi térfélre szeretne átállni. A 2014-es köztársasági parlamenti választásokat a Szerb Haladó Párt (SZHP) nyerte. Nem sokkal később elkezdődtek a koalíciós tárgyalások, és 2014. április 27-én a két párt megkötötte az első koalíciós megállapodást. Ebben lefektettek bizonyos, a VMSZ számára fontos, ám leginkább a kormánypárt hatásköreitől függő programpontot.
Vajdaság és a vajdasági magyarok – atlatszo.rs
Az Átlátszó Vajdaság elsősorban a vajdasági magyar közéletet érintő kérdésekkel kíván foglalkozni. Ugyanakkor sajátos helyzetben vagyunk: a Nyugat-Balkán peremén élünk, és beszéljük a délszláv nyelveket is. A helyi sajtóból olykor olyan, a magyar közéletet érintő események is a látókörünkbe kerülnek, amelyekről a magyar nyelvű sajtó csak késleltetve, vagy egyáltalán nem ad tájékoztatást.
2014 és 2022 között a VMSZ és az SZHP összesen négy koalíciós szerződést kötött. Ezek közül bizonyos pontok újra és újra megismétlődnek, vagyis vannak olyan fejezetek a megállapodásban, amelyek a sokéves együttműködés ellenére sem valósultak meg. Ennek ellenére a VMSZ politikáját 2014 óta nagymértékben éppen a kormánypárttal való koalíciós összefonódás határozza meg, hiszen a vajdasági magyar párt szinte minden kérdésben az SZHP-val megegyező álláspontot képvisel. Kivételt szinte csak a migrációs kérdés képez, ebben ugyanis a VMSZ a magyar kormány álláspontjával megegyező politikát folytat, ami ellentétben áll a többségi kormánypárt véleményével.
Pártszakadás a VMSZ-ben
2015. április 16-án a Családi Kör című hetilapban megjelent egy interjú ifj. dr. Korhecz Tamással, az MNT korábbi elnökével. Az interjú apropója az a 2014 októberi MNT választás után kialakult hálátlan helyzet volt, hogy a leköszönő elnököt teljesen mellőzték a közéletből, és a szakmai tapasztalataira sem voltak már kíváncsiak.
Korhecz arra a kérdésre, hogy ténylegesen kik irányítják az MNT-t, azt válaszolta, hogy
az MNT elnöke hivatalosan Hajnal Jenő, az informális elnöke és vezetője Lovas Ildikó, akit ebben Pásztor István maradéktalanul támogat.
Április 25-én a VMSZ tisztújító közgyűlést tartott, amelyen a belső feszültségek csak fokozódtak. A párt egy része követelte Lovas Ildikó lemondását a párt elnökségéből, mert kártékonynak ítélték meg a politikai szerepvállalását a közösségre nézve.
2015 júniusában Pásztor István pártelnök sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Varga Lászlót – aki 2007 óta volt a VMSZ szakpolitikusa – felmentették alelnöki tisztsége alól, mivel „olyan elemei jelentek meg a közéletben való szerepvállalásnak a párt tisztségviselői részéről, ami bizalmi válsághoz vezetett”.
Bő egy héttel később Varga, aki továbbra is a VMSZ parlamenti képviselője volt a szerb fővárosban, szerzői írásban közölte véleményét a vajdasági magyar közélet aktuális kérdéseiről. Mint írta:
„Túl hosszú időn keresztül vonakodott szinte mindenki nyilvánosan megszólalni.
Annak ellenére, hogy sokan érezték/éreztük, hogy a vajdasági magyar közélet mély válságban van.
Hónapokra, évekre visszamenőleg tudták/tudtuk sokan, hogy milyen destruktív folyamatok zajlanak a színfalak mögött.”
Konkrétumokat is említett: aki ellentmondott a pártfegyelemnek, azt egzisztenciális vagy közösségi mellőzés útján ellehetetlenítették; a közösségi ügyek intézése nem a szakmaiság tükrében, hanem erőből történik; a párt retorikájából kikopott a bírálatok meghallgatására való nyitottság; a szakmai teljesítmény háttérbe szorult, helyette a feltétlen lojalitás került előtérbe; a VMSZ parlamenti frakciója szó nélkül hagyta, hogy erodálódjon Vajdaság megmaradt autonómiája; a koalíciós szerződésbe foglalt megállapodások közül egy év alatt egyetlen érdemi kérdés sem oldódott meg.
Varga közleményére a VMSZ 2015. július 1-jén válaszolt. A párt felszólította a képviselőt, hogy nyilatkozzon arról, kíván-e a VMSZ frakciójában maradni, mert amennyiben igen, úgy rá is érvényesek „a párt demokratikus szabályok szerinti meghozott testületi döntései”.
Két nappal később Varga írásban tájékoztatta a pártot, hogy nem kíván kilépni a VMSZ köztársasági frakciójából. Ám mivel az időközben eltelt egy hónapban Varga nem jelent meg a szerb parlamentben, és nem vett részt a bizottsági üléseken, ehelyett külön javaslatcsomagot készített elő az Oktatási kerettörvény módosításához – a párt hivatalos álláspontját képviselő javaslatoktól függetlenül –, a VMSZ Elnöksége július 21-én fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene.
Varga szerint a VMSZ fegyelmi eljárásának célja a párttagok megfélemlítése. Éppen e célból írták át a július 17-ei Tanácsülésen elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzat irányelveit. Az új döntés értelmében a képviselők kizárólag a frakció álláspontja szerint járhatnak el. „(A VMSZ képviselői)
Sem meggyőződésből, sem lelkiismereti okból soha, semmilyen körülmények között nem szavazhatnak másként, mint a képviselőcsoport.
Ellenkező esetben fegyelmi eljárás indítható ellenük” – idézte Varga a válaszában, hozzátéve, hogy ezzel – a párt alapdokumentumának szintjén is – megkérdőjeleződik a VMSZ demokratikus értékek melletti elkötelezettsége.
Józsa László, a VMSZ Tanácsának tagja július 24-én nyílt levéllel fordult a tanácstagokhoz, hogy felhívja a figyelmüket arra, hogy a fegyelmi eljárás tárgya nem munkahelyi mulasztás, mint ahogyan azt a VMSZ Elnöksége állítja, hanem valójában leszámolás zajlik. Kiváltója pedig az a súlyos érdemi konfliktus, hogy Varga és más párttagok – köztük maga Józsa is – elutasítják azt a VMSZ-en belül már hosszabb ideje eluralkodott vezetési stílust, melynek lényege, hogy „eltiporják a másként gondolkodókat”.
Dacára annak, hogy Józsa megpróbált a VMSZ tanácstagjainak a lelkiismeretére hatni, a fegyelmi bizottság 2015 augusztusában kizárta Varga Lászlót a pártból. A kizárás hírével párhuzamosan ifj. dr. Korhecz Tamás megerősítette, hogy alakulóban van egy új nemkormányzati szerveződés.
2015. augusztus 20-án megalakult a Magyar Mozgalom (MM).
A civil szervezet háromfős szervezeti struktúrára épült, melyben ifj. dr. Korhecz Tamás, Joó Horti Lívia és Kókai Péter is társelnök lett.
A VMSZ november 17-én fegyelmi eljárást kezdeményezett kilenc szabadkai képviselő ellen, akik a VMSZ frakció tagjaként kerültek be a Városi Képviselő-testületbe, de immár az MM álláspontját képviselték. Ezt a kilenc tagot a VMSZ ki is zárta soraiból.
Varga László köztársasági parlamenti képviselő 2015 decemberében kilépett a VMSZ frakciójából. Döntését egyebek mellett azzal indokolta, hogy a VMSZ a legutóbbi Földtörvény elfogadásával durván megsértette a párt addigi, családi gazdaságok fejlesztésére épülő agrárpolitikáját. Ezzel értelmetlenné váltak azok az erőfeszítések, amelyeket a vagyon-visszaszármaztatás érdekében tettek. Varga a Földtörvény megszavazása mögött Pásztor István pártelnök hatalomvágyát vélte felfedezni. Szerinte Pásztor „abban bízik, hogy az így kifejezett koalíciós lojalitás elegendő lesz ahhoz, hogy a soron következő tartományi választások után is megtarthassa a Vajdasági Parlament elnöki székét”.
2016. január 15-én dr. Korhecz Tamás, az MM egyik társelnöke kilátásba helyezte, hogy a civil szervezet is induljon a soron következő választásokon.
Ugyan Korhecz hangsúlyozta, hogy „a civil szervezet megjelenése nem veszélyezteti a magyar képviseletet, legfeljebb a közösségen belüli pluralitást tükrözi”, azonban a VMSZ elnökét ez nem győzte meg.
Három nappal később Pásztor István pártelnök fegyelmi eljárást kezdeményezett azokkal a VMSZ-tagokkal és támogatókkal szemben, akik a Magyar Mozgalom Egyesületben alapító tagként, illetve a helyi csoportok koordinátoraként vállaltak szerepet. Január 25-én a VMSZ tagságának egy része fegyelmi eljárást kezdeményezett Pásztor István pártelnök ellen, amiért a 2015 áprilisában megtartott közgyűlés óta sorozatosan sértette meg a párt Alapszabályát és rombolta a VMSZ tekintélyét.
2016 márciusában már kész tény volt, hogy az MM elindul a soron következő választásokon. Ezzel a döntéssel gyakorlatilag lezárult a VMSZ-en belüli pártszakadás.
A vajdasági magyar érdekképviselet megújítására tett kísérlet
2016 júniusában már az MM is megmérettetett a választásokon, és eleinte még úgy tűnt, hogy az új pártban erős kihívóra talált a VMSZ. Nem sokkal a választások előtt azonban megkezdte működését a Prosperitati Alapítvány, amely a gazdaságfejlesztést tűzte ki célul. A magyarországi közpénzből fenntartott támogatási rendszer olyan erővel hatott a tőkeszegény vajdasági magyar gazdasági helyzetben, aminek köszönhetően a VMSZ a 2016-os pillanatnyi megingás ellenére is megtarthatta és később megerősíthette a pozícióját.
Választási siker hiányában az MM a következő években egyre inkább leépült, és számos szakpolitikus felhagyott a nyilvános szerepvállalással. A legnagyobb csapás kétség kívül az volt, amikor ifj. dr. Korhecz Tamás felhagyott a politikai pályájával, miután felajánlottak számára egy alkotmányjogászi pozíciót.
Ami az MNT választásokat illeti, az MM 2018-ban még öt képviselővel került be a Magyar Nemzeti Tanácsba, de a 2022-es választásokon már nem indított saját listát.
2020-ban Maglai Jenő addigi elnök is távozott az MM éléről. Az akkori indoklás szerint Maglai inkább a szervezetépítéssel kívánt foglalkozni. Helyére a szabadkai képviselő csoport egyik tagját, Sövény Ferencet választották meg az MM elnökének. A 2022-es magyarországi országgyűlési választások előtt az MM elnöksége kiadott egy közleményt, mely szerint a párt Márki-Zay Péter mellett foglalt állást. Ez a lépés utólag végzetesnek minősült, miután – a leginkább a magyar kormánysajtóból tájékozódó – vajdasági magyarok zöme olyannyira nem tudott azonosulni Márki-Zay személyével, hogy az MM végül azoknak a támogatását is elvesztette, akik a VMSZ-szel szembeni opcióként bizalmat szavaztak neki.
2022. december 5-én a Vajdasági Televízió Napjaink című műsorában Sövény kifejette, hogy
a vajdasági magyar ellenzéki tér tulajdonképpen nem létezik.
Az MM tagsága mind szervezetileg, mind egyénileg elfáradt. Mint mondta, 2020-ban úgy vállalta el az MM vezetését, hogy a 2022-es választásokra felkészítse a pártot. A választási eredményeken azonban nem tükröződött a befektetett erőfeszítés, ezért úgy értékelte, nem érdemes ezt tovább csinálnia. A nyári közgyűlésen Sövény beadta a lemondását azzal, hogy formálisan a szervezet elnöke marad, amíg nem találnak a helyére utódot. Mint mondta, ez hónapok elmúltával sem következett be, így hát kijelenthetjük, hogy az MM a közéleti tevékenységét felfüggeszti.
Az okok között a legkritikusabb pontként felsorolta, hogy a magyar kormány csakis egy stratégiai partnerrel volt hajlandó tárgyalni. Sövény szerint olyan kevesen maradtunk, hogy elértük azt a mélypontot, hogy külső finanszírozás és támogatás nélkül egy politikai szervezet sem tud fennmaradni. A vajdasági magyar ellenzéki színtéren nem sok jót lát. Az egyéb pártok egy részét a VMSZ felszippantotta, a másik része pedig olyan kevés taggal rendelkezik, hogy egyedül nem tud labdába rúgni.
Azt, hogy a vajdasági magyar ellenzék nem létezik, cáfolta azonban a VMDK, amely közleményben fejtette ki egyet nem értését Sövény kijelentésére reagálva. Igaz, hogy ma még aktív ellenzéki pártként tevékenykedik a VMDK, azonban – ahogyan azt cikkünk első részének bevezetőjében írtuk – az általános támogatottság mércéje Szerbiában a lokális jelenlét mellett a tartományi és köztársasági szintű képviselet. E tekintetben a VMDK nem tud eredményeket felmutatni.
* Szerkesztve: 2023. 03. 22-én
